Mit érdemes tudni rólam? Segítek: IMÁDOM a LINZERKARIKÁT. Nem tudom, hogy miért, mert se Anutám, se Nagymamám nem szokott sütni. Sok mindennel így vagyok, hogy nem tudom mit miért szeretek. De hát én már csak ilyen vagyok. Szandrás. Aki ismer az tudja, hogy finom(!) linzerrel és jó(!) Sacher tortával bármit el lehet nálam érni. Na jó, azért bármit nem, de egy próbát megér 😉 A !-jeleket azért tettem, mert sajnos nagyon sokszor futottam bele silány minőségbe. Már, ha azt minőségnek lehet nevezni egyáltalán (égett aljú, száraz, kemény lekvár, fél cm vastag porcukor). A linzerkarika szerintem akkor jó és élvezhető, ha finom, puha a tésztája, nincs barnára sütve, harapás után szinte elolvad a szádban és a benne levő lekvár könnyű, enyhén folyékony állagú és nem csak mutatóban van benne. Húúúú, már össze is futott a nyál a számban 🙂 A Sacher tortára majd egy későbbi bejegyzésben térek ki.
Tegye fel a kezét, akinek a családi összejöveteleken nem szokott lenni ez a fajta aprósütemény vagy lagziban nem találkozott vele! Gondolom kevés kéz lendül a magasba, mert egy klasszikusról van szó. Rendszerint omlós tészta az alap, amit feldobnak recepttől függően őrölt mandulával, pirított-darált dióval, fahéjjal, szegfűszeggel, mákkal, citrom/narancshéjjal, stb. Töltelék tekintetében jöhet bármi, bármi, de tényleg bármi, amit szeretünk: bármilyen ízű lekvár ( hagyományosan baracklevár, ribizlilekvár kerül bele), karamell-, csokoládékrém vagy gyümölcsös kevert krém és még sorolhatnám. Fantázia kérdése az egész. Lehet cifrázni a külsejét : durvára vágott dióval, csokibevonattal, a csokibevonatra szórhatunk apró gyöngyöket, kókuszreszeléket stb. Mutatok pár kedvcsinálót (fotók:Pinterest):
Nekem nincsenek nagy igényeim ilyen szempontból, a klasszikusra szavazok: alap az omlós tészta, valamilyen fanyar lekvár és minimál porcukor a tetejére hintve, de akár még az sem szükséges. Ez vagyok én. Egy olyan lány, aki boldog attól, ha megeszik egy finom linzerkarikát bárhol, bármikor és hozzá egy tejszínhabos cappuccino és egy jó baráti beszélgetés 🙂
Sokáig csak a kedvenc cukrászdámban ettem/ vettem, de aztán szembejött velem egy csoda-recept a semmiből és azóta is rabja vagyok. Ezt a találkozást a sors akarta 😀 De most komolyan. Véletlenül bukkantam rá és semmit nem változtattam rajta, mert úgy jó, ahogy van. Na jó talán egy ici-pici változtatás, hogy raktam bele vaníliás cukrot.(Halkan jegyzem meg: mindig változtatok minden olvasott recepten menet közben, mert ez a – hopp -mániám). Nem titok: a Rupáner-konyha egyik remeke. Ígéretéhez híven, valóban -szinte- azonnal puha és nem bonyolult. Köszönöm ezúton is!
Remélem megjött a kedvetek egy kis sütögetéshez???, mert jön a recept, amihez valamilyen sütikiszúró formán kívül semmire nem lesz szükségetek. Ünnepélyesen bejelentem, hogy nekem van linzerkarika formám. Ugyanis a munkahelyem melletti “kacatos”boltban (minden van ott, de tényleg!) sikerült vennem és nem is akármilyet: mosolygósat vagy, ha jobban tetszik: smiley-sat, úgyhogy boldogság van a köbön. Érdemes beszerezni valamilyen linzerformát, mert függőjévé lehet válni.
Hozzávalók : kb. 25-30 db
20 dkg HIDEG! vaj
37,5 dkg finomliszt
16 dkg porcukor
2 tojás sárgája
2 csom. vaníliás cukor
csipet só
+ lelkesedés és jókedv 🙂
Furcsa ugye, hogy hideg vaj kell hozzá? Pedig itt most ez egy kivételesen fontos szempont.
Első lépés : MELEGÍTSD ELŐ A SÜTŐT! alsó-felső sütés 170 fok.
Végy egy tálat, vedd elő a kedvenc szitádat (ne is tedd el) és szitáld át a lisztet, mert tudjuk, hogy szitálni jó, majd kockázd bele a HIDEG vajat, jöhet a csipet só és a vaníliás cukor. Őket gondos kezünkkel összemorzsoljuk. Ez egy viszonylag ráérősebb, relax folyamat.
Mikor már jól elmorzsolódott a vaj a liszttel, akkor ismét elővesszük a kedvenc szitánkat , amivel a porcukrot is bele szitáljuk a tálba, majd párszor összeforgatjuk a kezünk segítségével a többi összetevővel.
Hozzáadjuk a tojások sárgáját, na és most kezdődik az igazi izommunka. Nem ám, de szükség lesz nagyobb, erőteljesebb mozdulatokra, hogy összeálljon a tésztánk. Ijesztő lehet a liszt mennyisége, de nyugalom, szépen össze fog az állni, csak dolgozz rajta. A tészta kissé törékeny, nem kell bepánikolni. Így kell kinéznie, miután összeállt:
Jöhet a nyújtódeszka és a sodrófa. Elfelejtettem, hogy erre is szükség lesz, bocsi. 🙂 Enyhén lisztezett felületen kinyújtjuk kb. 3-4-5 mm vastagra. Sütés közben nem igazán híznak meg, ezt vegyétek figyelembe. Miközben lapítjuk, érdemes a tésztánkat is leheletnyi vastagságban meghinteni liszttel, amennyiben látjuk, hogy berepedezik, szakad.
Aztán jönnek a formák. Szépen szaggasd ki őket és helyezd a sütőpapírral bélelt tepsire. Ne feledd: mindenkinek legyen párja, mert tudjuk, hogy párosan szép az élet 🙂 Jó tanács, hogy a tetejére szánt, belsején lyukasztott korongot a sütőpapíron oldd meg, mert különben problémás az átjutása a deszkáról a sütőlemezre, mivel könnyen szakad. Nekem ezzel a formámnak köszönhetően nem kellett foglalkoznom.
Ha ezzel megvagy, akkor mehetnek is a sütőbe, ahol sütő függvényében kb.10 perc alatt megsül.
Vedd komolyan és figyeld őket. Nem szabad barnulniuk! Nyersnek tűnhet szín alapján, de hidd el, hogy nem az! Bízz bennem!
Miután kivetted kb. 5 percet hagyd a sütőlemezen hűlni, mert ilyenkor könnyen eltörhet és nagyon,nagyon ideges leszel, ezt tapasztalatból mondom 😀
A kihűlt linzerkék alsó részét a kedvenc Nagyi-lekvárunkkal megkenjük ( ha ez nincs, akkor bolti is megfelel, de a házi lekvárnál nincs jobb a világon 🙂 ) és a tetejét rápasszintjuk. Jó tanács: a lekvárt előtte érdemes jól összekverni és csak utána jöhet a kenés, ettől kissé folyós, könnyebb állagú lesz. Közben ne csinálj lelkiismereti kérdést abból, hogy pár linzerkét megeszel, ez szigorú ellenőrzési folyamatnak számít 😀 😀 😀
Jöhet a porcukorhintés és BOLDOGSÁG van, mert kész a csodaLinzerkarika. Szandra remekművein nincs porcukor, mert felhasználta az összeset a tésztához. Van ez így 🙂 De így is hibátlan volt. Azért 1-2 óra kell neki, hogy igazán megpuhuljon, de annyit talán ki lehet bírni vagy nem. Én nem bírtam 🙂
Közeledő húsvét alkalmából akár el is készíthetitek, bár szerintem egy jó linzerkarikához nem kell ünnepi alkalom, bármikor jó lehet.
Remélem tetszett a recept és ti is elkészítitek.
Mivel én folyamatában nem mindent fotóztam, ezért mutatok nektek egy komplex “gyártási” folyamatot, így zajlik lényegében:
Megtaláltok Facebook -on is, ha van kedvetek tartsatok velem 🙂
Üdvözlettel: Szandra
