Jó pap is holtig tanul, mondják. Nekem meg aztán főleg sokat kell még tanulnom a sütés-főzés terén (is). Erre nyitott is vagyok. Szeretek új dolgokat kipróbálni és megkóstolni. Vannak olyan területei a gasztronómiának, amik megismerését a Star Wars (barátnőm és férje + gyerkőcök+ Rozi, a “véreb”) családhoz tudom kötni.
Mint már tudjátok a péntek délutánok viszonylag fixek az életemben. Munka után barátokkal vacsora, borozgatás, beszélgetés. Ilyenkor vendég vagyok és mit ne mondjak, szeretek vendég lenni 🙂 Szívesen nézem az előkészületeket, néha kuktáskodom, tanulok, figyelek. A nutellás csiguszoknál említettem, hogy megosztom veletek Darth Vader barátom pénteki menüjét és elkészítésének apró trükkjeit is igyekszem tolmácsolni. Vader barátomról érdemes tudni, hogy számára a főzés kikapcsolódás, hobby, szeret gourmet ételeket készíteni, halálfejes köténye van, főzés közben óriási hangerővel hallgatja a zenét és nem kevés mosogatnivalót hagy maga után 🙂 .
A főzés többnyire egy üveg bor felnyitásával kezdődik, ez ugyebár alap 🙂 :
Őszintén szólva a steak nekem eddig kimaradt az életemből. Sokszor ették, készítették a jelenlétemben, de valahogy nem éreztem kéztetést, hogy egyek. Egészen idáig. Tudni kell, hogy a steakkészítés nagymestere Vader barátom, aki nekem, ifjú padavannak is elárult jó pár dolgot, hogy mit és hogyan kell csinálni. Első és legfontosabb: a minőségi alapanyag! Ez mindenre igaz, bármit is készítsünk a konyhában. A jó minőségű nyers alapanyag a siker egyik titka. A borjú bélszín nem éppen olcsó, de minden pénzt megér, hiszen, ha jól készítjük el, akkor bizony mind a 10 ujjunkat megnyaljuk utána. Finom, omlós, szaftos hús, a borjú legnemesebb része. Semmi extra fűszerezést nem igényel, mindössze só és bors. Az átsütés mértéke szerint 3 csoportra bonthatjuk: véres (rare, saignant, angolos), közepesen megsült (medium, a point) illetve jól átsütött (welldone, bien cuit). A férfiak nagy része gondolom a véresre szavaz, én inkább a jól átsütöttre 🙂
No, de hogyan is készítsük el? A hússzeletek kb. 4 cm vastagságúak legyenek. Itt is érvényes, amit már sokszor említettem, a szobahőmérséklet. Elkészítés előtt kb. 1 órával vegyük ki a hűtőből vagy be se tegyük, mert a mi esetünkben például frissen érkezett a boltból. Nincs más dolgunk, mint lemosni és szárazra (!) törölni. Apróságnak tűnhet, de igenis fontos ez a lépés, vegyük komolyan és ittassuk le róla alaposan a nedvességet.
Aztán egy serpenyőben hevítsünk szőlőmagolajat, nem sokat, épphogy legyen a serpenyőben. Miért épp szőlőmagolaj? Ezt a kérdést tettem fel én is. A válasz: “csak, mert…nekem ez vált be”. Ok, értettem főnök. Tudjátok ahány ház annyi szokás 🙂 Egyébként érdekesség, mert gyorsan rágugliztunk kíváncsiságból, hogy ez a fajta olaj az ízét 200 °C felett is megtartja, füstpontja 250 °C, ezért más olajoktól eltérően sütési hőmérsékleten kevesebb káros égéstermék keletkezik. Én ezt úgy fordítottam le, hogy nem kell órákig szellőztetni a lakást, miután végeztünk a sütéssel 🙂
Ha sikerült kellő hőmérsékletre melegítenünk a serpenyőnket, akkor jöhet a hús.
Felejtsd el a villával való bökdösést! Húsfogóval dolgozz! Az szeletek oldalán látod, hogy milyen állapotban van a sütés. Eleve, ha véresen szeretnéd, akkor a legkevesebb időt tölti a serpenyőben. Mindössze 4-5 perc. Figyelni kell arra, hogy ne száradjon ki a hús.
Mutatnám, hogy milyen a véres steak Darth Vader-módra:
Joggal jön a kérdés, hogy mi van a steak tetején? Olajban érlelt chilis-fokhagyma igazán bátraknak, mert bődületesen csíp. Én épphogy megnyaltam és szívem szerint egy vödör hideg vízbe dugtam volna a fejem, úgy égett 🙂
Igen ám, de mi lányok a vérestől kicsit ódzkodtunk, ezért nekünk átsütve készült el a steak, amiért az igazi fanatikusok lehet megköveznének minket. Egye fene vállalom 🙂 Íme:
Szerintem mindkét esetben jól látható, hogy milyen gyönyörű, szaftos, emellett omlós végeredményt fogyaszthattunk el. Nem kell túlkomplikálni. A kevesebb néha több és ez itt is igaz. Nem kellenek extra fűszerek. Olyan egyszerűnek tűnt kívülről nézve az elkészítése és ahogy Vader beszélt róla, azt éreztem, hogy előbb – utóbb meg kell nekem is csinálni 🙂
Hoppá a bort majdnem elfelejtettem. Ehhez az ételhez vörösbor illik.
2. Vörös tonhal steak
Steak steaket követ 🙂 Igazából ez egy figyelmesség felénk, ha esetleg nem kértünk volna a borjú steakből, de én bizony mindkettőből ettem és milyen jól tettem. A vörös tonhal gyönyörű, mélyvörös húsú hal. Olvastam, hogy minél magasabb a hús olajtartalma, annál sötétebb a színe. Magas a proteintartalma, alacsony az energiatartalma, szelént, magnéziumot, B vitaminokat és Omega 3 zsírsavakat tartalmaz. Ezekről mind tudjuk, hogy nagyon egészségesek.
Itt is nagyon fontos az alapanyag minősége (ez mindennek az alfája és omegája), továbbá, hogy szobahőmérsékletű és száraz felületű legyen. A lépések hasonlóak a borjú steakhez. Itt sem kell túlvariálni a fűszerezést: só és frissen őrölt bors tökéletesen elég.
A serpenyőben kevés szőlőmagolajat (csak mert!) hevítünk. Majd a tonhalszeleteket ráhelyezzük és csak aztán fűszerezzük, hogy megfordítottuk sütés közben. Itt is igazán biztató a sercegést hallani. Lehet ez fura, de én szeretem hallani ezt a fajta hangot. Halkan jelzem meg, hogy szakácsunk lefejelte a konyhapultot, mikor közültük, hogy ebben az esetben is szeretnénk kérni a teljes átsütést. Szerinte ez felér egy kisebb istenkáromlással, de most mit tegyünk, mi lányok már csak ilyenek vagyunk 🙂 Én amúgy is kicsit fenntartásokkal kezelem a nyers ételeket.Bááááár a sushival kivételt teszek, azt nagyon szeretem, igaz kb. 28 év (!) után kóstoltam meg először.
Hihetetlenül finom, omlós, mint kés a vajban, úgy haladt át rajta a késem. Huhhh, még most is összefolyik a nyál a számban…
Mutatnám a komplett menüt egyben:
A tonhal – és a borjú steak között pulykasonka chipset láttok. Hogy ezt hogyan kell csinálni, hamarosan megtudjátok.
A tonhal steakhez egyébként fehérbor illik.
3. Friss saláta szarvasgomba olajjal és balzsamecettel
A salátaösszeállítása Amidala (barátnőm) feladata lett. Ami belekerült: salátaszív, piros-és sárga koktélparadicsom, póréhagyma, só, bors. Igen ám, de itt nincs vége. Ez így tényleg nagyon egyszerű lenne, de barátnőm imádja a szarvasgomba ízvilágát. Bárhol, bármikor, bármilyen formában képes enni vagy inni eme nemes gombából készült finomságot. Legutóbb gyermeki örömmel mesélte, hogy szarvasgombás cappuccinot ivott és, hogy az milyen csoda volt.
A szarvasgombáról tudni kell, hogy van egy nagyon jellegzetes illat- és ízvilága. Ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor talán a fokhagymához hasonlítanám, de emellett van egy különös, megmagyarázhatatlan zamata. A szarvasgombát valaki vagy szereti vagy nem. Elég intenzív, ezért csínján kell vele bánni ízesítéskor.
A salátához szükséges alapanyagokat, megmossuk és felaprítjuk.
Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a só és a frissen őrölt bors. Kicsit összekverjük, majd jön a lényeg a balzsamecet és a pár csepp szarvasgombaolaj. Ettől a pár csepptől is már olyan isteni ízt kap a salátánk, hogy azt leírni sem igazán tudom. Plusz Leia (baratnőm lánya) elhagyja a helyszínt, mivel nem bírja az illatát 🙂 Hogy milyen volt a saláta? “Elegánsan előrenyomulva érvényesül a szarvasgomba karaktere.”
Együtt a borjú- és a vörös tonhal steak, a szarvasgomba olajos saláta valami csoda.
Ja és a desszert a már ismert nutellás csigusz volt 😀 Amihez egy finom desszertbort fogyasztottunk. Igen, tudom végigittuk a repertoárt, de muszáj volt 😀
Egy szónak is száz a vége: Darth Vader vacsorái mindig parádésan jók és többnyire nem a diétáról szólnak 🙂
Így néz ki egy pénteki örömfőzés. Kinek futott össze a nyál a szájában? 🙂
Remélem tetszett a menüsor!?
Megtaláltok Facebook -on is, ha van kedvetek tartsatok velem 🙂
Üdvözlettel: Szandra
