Kis túlzással, de történelmi pillanat ez számomra. Régóta dédelgetett vágyam volt, hogy megalkossam ezt az oldalt. Mindig csak halogattam, tologattam, lebeszéltem magam, míg végül év elején írtam egy “todolist”-et (maradjunk annyiban,hogy nem rövid 🙂 ), amihez igyekszem tartani magam. Nos, itt vagyok, megcsináltam. A rendszeres edzést maaaaaaajd hétfőtől 😀
Amit érdemes tudni rólam -bár lehet elcsépelten hangzik- szeretek sütni-főzni és mindezt nagy lelkesedéssel teszem, amatőr módon, amolyan Szandrásan. Nem tudom pontosan ez honnan jött. Bár már kezdetektől fogva bennem volt a késztetés, hiszen Nagymamám elmondása szerint én voltam/vagyok a legjobb kis kuktája. Lehet a kor előrehaladtával erősődött fel bennem, akárcsak a Balaton iránti szeretetem. Egyszer csak jött-látott-győzött. Vagy csak szimplán a jó étvágyam miatt van? Hm …lehet 🙂
Hogy miért éppen csipet boldogság? A válasz nagyon egyszerű: ételt készíteni és finomat enni boldogságot okoz (nekem biztosan). Ahogy a só is szerves része az elkészítésnek, úgy véleményem szerint a szeretet is. Hiszem, hogy az ételnek lelke van, érezni, hogy azt szeretettel készítették. Lehet az egy egyszerű rántotta vagy egy igazi gourmet csemege, ha nem szeretettel és odaadással készül, akkor az bizony érződik. Lehet ettőf függetlenül finom, de az a bizonyos plusz, na az hiányzik belőle. Imádom Anutám és Nagymamám főztjét, abban aztán benne van minden és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Vagy gondoljunk csak bele, milyen jó érzés vendégeket várni, készülni, tervezni a menüt, bevásárolni, alkotni és végül azt látni, hogy ízlik nekik. Imádom ezt az érzést! No meg persze vendég is szeretek lenni 🙂
Szeretek enni, nagyon is és szeretem megosztani az élményeimet, bármiről is legyen szó. Hihetetlenül jó érzés, mikor elkérik egy receptemet. Remélem sok-sok olyan finomságot találtok a kis “szakácskönyvemben”, amit ti is elkészítetek majd és boldoggá tesztek vele másokat ill. magatokat.
Amire számíthattok a virtuális konyhámban: könnyen kivitelezhető, ízletes ételek Szandrásan tálalva. A profi ételfotózás fortélyainak elsajátítása még folyamatban. Szólok, hogy társaság fotózására csak, ha nagyon muszáj, akkor kérnek meg engem. Ezzel remélem jól érzékeltettem eme csodaképességemet?!
Végül, de nem utolsó sorban csak annyit mondanék: Jamie rettegj! 😀
Üdvözlettel: Szandra
Kommentek