Tavasz van, tavasz van és ezt nem csak onnan tudom, hogy egyre többet süt a nap, hogy madárcsicsergést hallok már kora reggel és, hogy rügyeznek a fák, hajtanak a virágok, hanem lehet már medvehagymát kapni. A tavasz hírnökei a gólya, a hóvirág, az ibolya és a medvehagyma. Szezon van, juhuuuu. Szerencsére még csak medvehagyma- és nem bikiniszezon, mert arra majd hétfőtől gyúrok 😀 Gyönyörű, élénk zöld színű levél, aminek az illata és az íze a fokhagymára emlékeztet. Tehát, aki a fokhagymát nem kedveli valószínű, hogy a medvehagymát sem fogja. Pedig milyen finom és milyen sokoldalú. Készíthetünk belőle a teljesség igénye nélkül pl.: krémlevest, felhasználhatjuk hús töltelékéhez, apríthatjuk salátába, ízesíthetünk vele szószokat, süthetünk belőle pogácsát is (akár már húsvétra is elkészíthetjük). Nos, így tettem én is. Kicsit időigényes, de nem a vele való munka miatt, hanem a pihentetések ( 1 óra+20 perc+20 perc+10 perc) miatt, viszont megéri minden percét.
Egy esti bevásárlásom alkalmával véletlenül láttam meg a zöldségrészlegen az előre csomagolt medvehagymát. Itt halkan jelzem, hogy mindenképp olyan helyen vásároljunk, ahol ellenőrzött körülmények vannak, mivel könnyen összetéveszthető a levele a gyöngyvirágéval, ami mérgező ” dangerous”. Na szóval vettem egy adagot. Hazafele gondolkodtam, hogy mit is csináljak vele és hát este 8-kor naná, hogy a “legegyszerűbb” megoldást választom: pogácsát sütök. Elvégre az nem időigényes 😀 Ahaaaa. Korábban csak barátnőmnél ettem ilyen sós finomságot, amit anyukája szokott sütni és valami hihetetlenül finom, omlós és rétegenként eszegetem. A pogácsával egy bajom van csak: NEM LEHET ABBAHAGYNI AZ EVÉSÉT 😀 Mondjuk így vagyok sok minden mással is 🙂 A lényeg a lényeg, hogy hívtam barátnőmet, hogy hívja fel anyukáját és kérje el a receptet és utána hívjon vissza és diktálja le. Látszik, hogy szeretem az egyszerű megoldásokat, ugye?! Recept lediktálva, Szandra boldog, viszont bevillant egy aprócska gondolat: még soha nem sütöttem pogácsát. Igen, igen, bármilyen hihetetlen, én is ledöbbentem. Na, de mikor , ha nem este, munka után próbáljam meg? Úgyhogy fogtam magam és nekiálltam. Megérte, mert szuper lett és rájöttem, hogy csak elsőre ijesztő a pogácsakészítés. Azóta többször megsütöttem mint pl.: ma is. Most pedig eljött az idő, hogy ezt a szupertitkos (mert ma az internet uralta világban, nem sikerülne amúgy hozzájutni 🙂 ) receptet megosszam veletek.
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
2 tojás sárgája
1 dl tejföl
25 dkg olvasztott vaj
3 dkg friss élesztő
1 dl tej 2,8%-os
1 ek. cukor
só
50-100 g medvehagyma – nekem 100 g volt a csomagban és így elég intenzív ízű volt, bár nem bántam
( raktam bele egy kis frissen őrölt borsot is,de az elhagyható)
1 felvert tojás a kenéshez
+ lelkesedés és jókedv 🙂
Mint mindig, most is fontos a szobahőmérsékletű(!) alapanyagokkal való dolgozás.
Kezdjük azzal, hogy a langyos tej és cukor keverékében felfuttatjuk az élesztőt. Semmi extra: a tejet betesszük a cukorral a mikróba (kb.20-30 mp) és belemorzsoljuk az élesztőt, letakarjuk akár egy szalvétával és félretesszük. Fontos, hogy a tej langyos legyen, ne forró!
Ha ezzel megvagyunk akkor egy tálba szitáljuk a lisztet (mert ha kell, ha nem én szitálom 🙂 ), hozzáadjuk a sót és a borsot.
Majd egy másik tálban össze szoktam keverni a langyos tejfölt, a 2 tojás sárgáját, az olvasztott vajat. Ezt egyébként átugorhatjátok és külön-külön beletehetitek őket a lisztbe. Ezekkel gyorsan megvagyunk ám, bármennyire is hihetelen így elsőre és ekkorra már az élesztőnk is felfutott.
A lisztes keverékhez öntjük az élesztős tejet, a tejfölös-tojásos-vajas egyveleget és villával összekeverjük. Vagy, ha szerettek trutyiban nyúlkálni, akkor egyből puszta kézzel nekiláthattok. ( Én annyira nem vagyok oda érte. Hopp még egy mánia 😀 Félreértések elkerülése végett, szeretek tésztát gyúrni, de az első fázist nem kedvelem, amikor minden folyik, ragad, nyúlik, tehát trutyis .) Mikor már nagyjából összeállt a tésztánk, kézzel még kicsit összegyúrjuk, majd letakarjuk konyharuhával és 1 órát pihentetjük meleg helyen.
Amíg ők dolgoznak addig megmossuk és megszárítjuk a medvehagymát. Erre a célra nagyon jó a saláta centrifuga. Nagyon hasznos kis konyhai eszköz, pedig anno mikor megvettem, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokszor fogom használni. Ha nincs centrifuga, akkor sima konyharuhával vagy papírtörlővel oldjuk meg, majd felaprítjuk. Nem szoktam nagyon apróra vágni, lényegében csak felcsíkozom, de ízlések és pofonok. A végét viszont célszerű levágni, szerintem az nem kell bele, ropogós. Ilyenkor már terjeng a konyhában a fokhagymára emlékeztető illat, ami a sütéskor kissé felerősödik majd.
1 óra leteltével a nyújtódeszkán ( köszönöm Anutám, hogy megvetted nekem), enyhén lisztezett felületen, kicsit átgyúrjuk, majd kinyújtjuk a tésztánkat és megszórjuk a medvehagyma felével, majd a rövidebbik oldalán feltekerjük, letakarjuk, pihentetjük 20 percet.
Aztán itt már nem kell átgyúrni csak végigmenni rajta, mint egy úthenger, azaz kinyújtani és megszórni a maradék medvehagymával, ismét feletekerni a rövidebbik oldalával, letakarni, pihentetni 20 percet. A kis álomszuszék 🙂
Na és ekkor: MELEGÍTSD ELŐ A SÜTŐT! légkeverés 180 fok.
Boldogság van, mert téli álmából felébredve már csak annyi a dolgunk van a tésztával, hogy ismét kinyújtjuk (nem kell átgyúrni) kb. 1 cm vastagra és szaggathatjuk is. De mielőtt nekiláttok a korongok kiszabásának, késsel “kockázzátok” be a tészta tetejét, nem túl mélyen, csak épphogy. Csak gondoltam szólok most, mert én természetesen ma elfelejtettem és utólag egyesével megcsinálni nem túl izgalmas. Azért nem kell egyébként egyik alkalommal sem átgyúrni a tésztát, mert lényegében ettől lesz kicsit réteges a pogink. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom rétegenként enni. Ha nincs pogácsaszaggatótok, akkor csináljátok azt amit én: egy keskenyebb szájú pohárral szaggassátok ki. Ahhhhh, igazi túlélő vagyok :))))
Aztán sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk a kis drágákat, megkenjük a felvert tojással és akár egy kis lenmagpehellyel meghinthetjük a tetejüket (ez elhagyható) és kérlek ne akadj ki, de itt még érdemes 10 percet pihentetni és csak aztán a sütőbe tenni, ahol sütő függvényében(!) kb. 20 perc alatt aranybarnára sül.
Jó étvágyat kívánok hozzá és nyugi, a vámpírok elkerülnek, mert kissé fokhagyma illatod lesz 🙂
Bár a Vámpírnaplós Damon nem lenne ellenemre 😀
Facebookon is megtalálsz https://www.facebook.com/egycsipetboldogsag/ 🙂
A fotózási technikám mintha fejlődött volna, ugye?
Üdvözlettel: Szandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: